Sok kicsi sokra megy

Sok kicsi sokra megy

Mit jelent számodra a nyelvtanulás? Úgy értem: mit jelent ez a gyakorlatban? Hogyan szoktál tanulni? Felvázolom a tipikus nyelvtanuló képét, aztán gondold át, magadra ismersz-e.
A legtöbb nyelvtanuló valahogy így áll a tanulással. Hetente egyszer (jó esetben kétszer) elmegy órára. A következő óra előtti este (modernebb felfogás szerint aznap reggel a munkahelyén) előveszi a házi feladatot. Ha szerencséje van, emlékszik még arra, hogy mit kell csinálni, és szépen meg is csinálja. Aztán megint elmegy órára, és utána újabb egy hétig nem foglalkozik a nyelvvel. Ennél egy fokkal jobban csinálja az, aki a két óra közötti időszakban legalább egyszer leül otthon egy órára, hogy tanuljon, például átnézze a szavakat és az esetleges jegyzeteit. Ennyi. És még mindig szinte mindenki így csinálja. Ha te nem ilyennek látod magadat, akkor jó úton jársz.

Ismered azt a régi mondást, hogy “ismétlés a tudás anyja”? Tudom, egy kicsit elcsépeltnek hangzik, de mély igazságtartalom rejlik benne. Így van ez a nyelvtanulással is. Úgy jegyzünk meg bármit is, ha sokszor látjuk-halljuk. Nagyon sokszor. És rendszeresen. Vagyis gyakran kell(ene) az olasszal foglalkoznod. Lehetőleg mindennap. Miért várod az agyadtól, hogy könnyen megjegyezzen bármit is, ha nem adsz neki elég lehetőséget a tanulásra?
Ilyenkor szoktak felmerülni különféle kifogások. A legjellegzetesebb és leggyakoribb az: “nincs napi egy órám a tanulásra”. Van egy jó hírem: nem is kell ennyi. Sőt, van még egy jó hírem: a tanulás nem kizárólag a füzeted feletti görnyedést jelenti. Értem én, hogy nincs egy órád naponta csak erre (kinek is van manapság?), de napi 5-10 perced biztosan van, ugye? Pláne úgy, hogy akkor is olaszozhatsz, ha úton vagy, éppen a reggeli futásodat végzed vagy a villamosra vársz. Sok kicsi sokra megy. Ha csak 5 vagy 10 percet foglalkozol az olasszal, de azt mindennap, az sokkal hatékonyabb, mint heti egyszer egy vagy akár két órát is a könyv fölött görnyedni. Mert így rendszeresen ismételsz, és nem is fáradsz bele a tanulásba. Ráadásul sokkal könnyebben ráveszed magad, hogy foglalkozz a nyelvvel, hiszen csak 5 percről van szó, annyi pedig minden napba belefér valahogy. Vezesd be, hogy legyen mindennap “olasz 5 perced”!

Ehhez persze különféle gyakorlási módokra van szükséged. Egyszerű dolgokra gondolok. Ne feledd, minden tanulásnak számít, aminek köze van az olasz nyelvhez. Ha az előző órán vagy másutt hallott szavakat szeretnéd tanulni, akkor legyen nálad a füzeted (a szótanulásról már írtam, semmiképp se külön szavakat magolj) vagy bármi más, ahol megtalálod, amit tanulni szeretnél. Még jobb, ha vannak saját magad alkotta mondataid, esetleg általad készített céduláid vagy kártyáid. Ezeket bármikor előkaphatod, akár a buszmegállóban vagy a vonaton is. Vagy az egyik legjobb tanulási mód útközben, ha zenét hallgatsz. Kell ennél jobb? A zene örömöt szerez, közben szépen a füledbe mászik az olasz, és még a város zaját is kizárod vele néhány percre. Sőt, külön időt sem kell szakítanod rá, tehát nincs kifogás. 🙂 Persze meghallgathatod például az órán tanult párbeszédeket is, így szuperül megjegyzed majd a különféle szófordulatokat, nem csupán a szavakat magolod. Az is valószínű, hogy szoktál esténként tévét nézni. Mi lenne, ha időről időre beiktatnál egy-egy olasz filmet? (Ha mindenképp feliratot szeretnél hozzá, akkor mindenképp olaszt keress, különben nagyon zavaró lesz az élmény nyelvtanulási szempontból.) Nem muszáj egy egész filmet végignézned, ha soknak érzed – számtalan filmrészletet vagy kisebb videót találsz az interneten, amelyek ugyanolyan élvezetesek és hasznosak lehetnek. Vagy ha ahhoz van kedved, olvass el egy rövid cikket egy téged érdeklő témában, esetleg nézz meg egy vicces képet – a lényeg az, hogy olaszul legyen.
A kulcsszó tehát: sokszor keveset, mert így szórakoztatóbb, pihentetőbb és sokkal hatékonyabb. Ma miről fog szólni az olasz 5 perced? 🙂

Oszd meg másokkal is, amit olvastál!