Mint a gyerekek
Sokszor mondjuk azt, ha nyelvtanulásról van szó, hogy milyen könnyű a gyerekeknek, ők csak úgy „felszedik” a nyelvet. Irigyeljük őket, amiért nem bajlódnak „nyelvtanulással”, mégis tökéletesen megtanulják az anyanyelvüket. Ugye, milyen jó lenne, ha felnőttként is így menne?
Lépten-nyomon hirdetnek világmegváltó csodamódszereket arra, hogyan szívjunk magunkba egy idegen nyelvet mindenféle erőfeszítés nélkül. Az az igazság, hogy jómagam nem hiszek a mindenki számára üdvös módszerekben, és nem gondolom, hogy egy tölcséren át a fejünkbe tudnánk tölteni bármiféle tudást, ahogyan azt az iskolában oly sokszor vágyódva elképzeltük. Elszántság, motiváció és befektetett energia nélkül nem megy, szóval inkább meg kell találnunk a módját annak, hogy a tanulás élvezetes legyen.
Sokan gondolkodtak már azon, miképp lehetne utánozni a gyerekek nyelvtanulását, és hogyan lehetnek ellesni tőlük néhány „trükköt”. Nézzük tehát meg, hogyan sajátítják el anyanyelvüket a gyerekek!
Gyakran kérdezik tőlem, mennyi idő alatt lehet megtanulni olaszul. Mindig azt felelem, hogy nem tudom megmondani. Hogyan is lehetne erre válaszolni? Azon is érdemes elgondolkodni, hogy az anyanyelvüket a lehető legtermészetesebb módon elsajátító gyerekek szintén jó ideig „tanulják” a nyelvet, mielőtt ténylegesen használni kezdik. Merthogy mit is csinál egy gyerek élete első másfél-két évében? Hallgatja a körülötte élők beszédét. Természetesen, életteli, igazi szituációkban. Mindennap, folyamatosan. Hallgatja, szívja magába. (Ugye, emlékszel az ismétlés és a tudás rokoni kapcsolatára?)
Mit is szűrhetünk le ebből az elég nyilvánvaló megfigyelésből? Hacsak nem Olaszországban élsz, valószínűleg nemigen tudsz magadnak hasonló körülményeket teremteni, vagyis folyamatosan valós szituációkat hallgani és átélni. Azt viszont megteheted, hogy mindennap olaszozol valamilyen formában. Az a legjobb, ha olyasmivel tanulsz, amit szeretsz, amit nem is érzel tanulásnak. Emellett az is fontos, hogy igazi, valós nyelvet hallgass. A kulcsszó: autentikus. Mit is jelent ez pontosan? Azt, hogy olyan anyagokkal olaszozz, amelyeket nem nyelvtanulás céljából alkottak meg, azaz igazi kommunikációs célt szolgálnak, és olaszoknak vagy olaszul beszélőknek szólnak. A legegyszerűbb példák: cikkek, dalok, hírek, filmek, reklámok, hirdetések, de olyan aprónak látszó dolgok is, mint étlapok, útmutatók stb. Természetesen az olvasás is nagyon hasznos, itt és most azonban a beszédhallgatás hatékonyságát szeretném kiemelni. A kisbaba nem olvas, „csak” folyamatosan hallgatja mások beszédét, majd egészen egyszerűen elkezdi megismételni, utánozni, később variálni.
Valami ilyesmit kellene tenned neked is. Az ideális az, ha minél gyakrabban keresed anyanyelvi beszélők társaságát, és velük gyakorlod a nyelvet. De ha erre nincs is mindennap módod, kedvedre való, autentikus hallgatnivalót akkor is könnyen találsz. Amit tehát ki szeretnék emelni: hallgass naponta minél több autentikus anyanyelvi beszédet. Ne gondolkozz a szabályokon, csak szívd magadba a nyelvet! Minél többször teszed, annál könnyebben megjegyzed és automatizálod. Aztán amikor már annyira benned van, hogy csukott szemmel is fújod, szedd össze a bátorságod, és használd. Minél előbb. 🙂